Soproni krónikások, név szerint Bruckner Gottlieb, Geiger Márton és Michel János is feljegyezték a helyi eseményeket naplójukba. A forrásokat a városi múzeum és a levéltár őrzi, de ezekről írt id. Stornó Ferenc is jegyzeteiben.
Március 15-én este a líceum diákjai és Széchenyi János, István gróf unokaöccse, együtt ünnepelték a pozsonyi eseményeket.
Március 16-án megalakult a nemzetőrség, ennek szervezésében a volt császári tiszt, Murmann Sámuel is részt vett. A nemzetőrség jelentős részét a soproni evangélikus főiskola (líceum) hallgatói tették ki. Vezetőjük Pfeiffer Péter ezredes volt. A nemzetőrség gyakorlatán a szegényebbek a krónikás szerint szőlőkapával gyakorlatoztak.
Az új választási törvény értelmében népszámlálást tartottak, ekkor Sopronban 16.766 fő lakott. Sopron lakossága jelenleg a 61000 fő környékén mozog.
Októberben, a Fertő mentén délre vonuló horvát csapatok ellen, kiknek vezére Jellasics volt, a soproni nemzetőrök is hadba vonultak. A horvátok ellen kiinduló század parancsnokául Ihász Rudolfot választják. A magyarok megfutamodtak Lövőnél, túlerőben levő ellenség elől.
A városban a hadihelyzet miatt a harangok néhány napig októberben nem szólhattak, csak a hadi jelzések idején.
Októberben Sopronba érkezett Batthyány Lajos miniszterelnök, akinek a feleségét Kolbenheyer Mór lelkész rejtegette.
December 16-án Windischgrätz vezetésével megindultak Bécs alól az osztrák seregek, Sopront pedig Kapuvár irányában elhagyták a magyar erők. A megérkező osztrákok a várost zárlat alá vették, letartóztatták Kolbenheyer Mór lelkészt.
Az 1849-es tavaszi hadjáratban veszteséget szenvedő, visszavonuló császári csapatok behurcolták Sopronba a kolerát.
Júniusban nagy osztrák csapatösszevonások kezdődtek, Sopronba minden házban szállásolnak el katonákat, június 23-án hagyták el a várost a császáriak, június 31-én a Szentháromságszobor tövében máglyát raktak és rajta elégették a városban összeszedett Kossuth-bankókat, mintegy 150000-et.
A szabadságharc első vértanúja a soproni Murmann Sámuel (1817-1949) volt, akit 1849 augusztus 25-én Temesváron végeztek ki az osztrákok.
Emlékét tábla őrzi a líceum falán, melynek felirata:
Murmann Sámuel (1817-1849) A szabadságharc mártír õrnagya.Volt licista diák emlékére és az 1848-as Soproni nemzetõrség VII. líceumi századának tiszteletére.