205 éve született Teleki Blanka

Erdélyi arisztokrata családban, Nagybánya közelében született. Édesapja Teleki Imre (1782-1848), édesanyja pedig Brunszvik Karolina (1782–1843), az az első magyarországi óvodák megalapítójának, Brunszvik Teréz testvére volt. Két ifjabb testvére volt: Emma, aki 1809-ben és Miksa, aki 1813-ban született.

Brunszvik Teréz

Teleki Blanka

Fiatalon Münchenben és Párizsban festészetet, Budán Ferenczy Istvánnál szobrászatot tanult. Későbbi pályájára a legnagyobb hatással mégis nagynénje, Brunszvik Teréz volt, aki magával vitte külföldi utazásaira. Blanka is a nőnevelést választotta hivatásául: 1846-ban magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott Pesten a Majtényi házban, a mai Szabadság téren, de a gáncsoskodások miatt az intézet csak 1847 őszétől működött. Ez az iskola számít az első olyan magyarországi leányiskolának, ahol szakszerű oktatás folyt. A kiváló tanárok között volt Vasvári Pál (történelem), Hanák János (természetrajz) és Leövey Klára (nevelőnő). A szabadságharc alatt, 1848 végén kénytelen volt az intézetet bezárni; Leövey Klárával előbb Debrecenbe, Nagyváradra, végül Szegedre menekült. Kapcsolatban maradt Vasvárival és az általa létrehozott Rákóczi-szabadcsapatot anyagilag is támogatta, valamint Ő volt a csapat zászlóanyja. A világosi fegyverletétel (1849. augusztus 13.) után családja pálfalvi birtokára vonult vissza, részt vett a forradalmárok rejtegetésében, gyűjtötte a szabadságharc ereklyéit, jelentéseket küldött a párizsi magyar emigrációnak a nép hangulatáról.

A kufsteini Császár-torony

Miután a bécsi rendőrség kezére jutott Teleki Blanka levelezése, 1851. május 13-án letartoztatták, a haditörvényszék szerint azért, mert otthona „búvóhely, politikai laboratórium és veszélyes mesterkedések” színhelye volt. Fél évig Nagyváradon, utána a pesti Újépületben tartották vizsgálati fogságban. 1853-ban a haditörvényszék 10 évi várfogságra ítélte; az ítéletet is az Újépületben hirdették ki. Előbb Kufstein várában, majd Laibachban (Ljubljana) raboskodott. Hat évi börtön után általános amnesztia keretében 1857. május 13-án szabadult. Rövid időre hazatért Magyarországra, majd „önkéntes száműzetésbe” Münchenbe, Stuttgartba, Drezdába, Brüsszelbe és Párizsba vonult. Megrendült egészségének helyreállítása érdekében a francia Riviérára akart utazni, de útközben húgánál Párizsban meghalt. Párizsban nyugvó hamvait 2008. október 6-án temették újra Martonvásáron.

Életéről Kertész Erzsébet írt rendkívül érdekes életrajzi regényt. Életre kelti Teleki Blanka alakját, aki a kor legjobbjaihoz hasonlóan úgy érezte, hogy kötelességei vannak a haladás előmozdításában. A regényben nemcsak a megjelenő történelmi alakok kerülnek közel hozzánk, hanem beszívhatjuk az adott történelmi kort levegőjét is. Ajánlom mindenkinek, akit érdekelnek a ’48-as események dicsőséges napjai és az azt követő sötét időszak egy felvilágosult nő szemszögéből.

„Blankának boldognak kell lennie, azt akarom, hogy boldog legyen!” – rendelkezik unokája jövőjéről apai nagyanyja, Teleki Mária grófné. „A boldogságát keresi? Hát ez miféle újmódi hóbort? Létezik lány számára a családon kívül is boldogság?” – értetlenkedik az édesapa, Teleki Imre gróf. „Azt akarom, hogy önálló ember légy!” – inti anyai nagynénje, Brunszkvik Teréz grófnő. Teleki Blanka végül is a nehezebb utat választotta, amely Kufstein börtönébe vezetett.

Vasvári Pál írta róla: „Ez az asszony: ember! Ember, akinek akarata, célja van.”